[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

A Szentföld történeleme épp oly messzire nyúlik vissza, mint az emberiségé. Nem csoda tehát, hogy a Földgolyó e tenyérnyi területe oly gazdag tárháza az ősi emlékeknek, az évezredes kultúrák nagyságát hirdető romoknak, a megőrzött vagy helyreállított régi épületeknek. A Szentföld határai a történelem folyamán gyakran változtak, azért ha az ország határairól és kiterjedéséről beszélünk, azt mindig az egyes történelmi korszakok viszonylatában tehetjük.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem

[LAP TETEJÉRE]

A termékeny félhold

A termékeny félhold a Közel-Kelet egy félhold alakú területe, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is. A fogalmat az egyiptológus James Henry Breasted vezette be 1916-ban, mint a civilizáció bölcsőjét. A fogalom rendkívül találó volt a térképen felvett alakja és termékeny földje folytán. A 20. század közepéig úgy gondolták, hogy a termékeny félhold volt a mezőgazdaság kialakulásának területe, de az ekkori új ásatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy az élelemtermelő gazdálkodásra való áttérésre a termékeny félhold peremterületein, a Zagrosz, Torosz-hegység, Libanon-hegység és a Kármel-hegy lejtőin került sor.

[LAP TETEJÉRE]

Kánaán

Kánaán magában foglalja a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon területét, Szíria nyugati részét valamint az egyiptomi Szináj-félszigetet. Az ókorban a területet a sémi nyelvek családjába tartozó kánaánita nyelveket beszélő népek lakták. Kánaán az ún. „termékeny félhold” középső része, kulcsfontosságú terület a civilizáció korai fejlődése, a mezőgazdaság és az írás kialakulása szempontjából. A moustieri kultúra embere, a neandervölgyi ember volt az első lakója a területnek kb. i. e. 200000-től kezdve. Az első modern ember, Homo sapiens sapiens a Kebara-kultúra embere volt kb. i. e. 18000-i. e. 10500-ig, de újabb régészeti leletek tanúsága szerint már kb. i. e. 75000 körül a területre érkezhettek és így évezredekig együtt éltek a neandervölgyiekkel. Ekkor jelentek meg a kör alaprajzú házakból álló állandó települések, a vadászat mellett a gabonafélék is szerepet játszottak az étkezésben. Őket a Natúf-kultúra követte kb. i. e. 10500-i. e. 8500-ig akiknél a növényi táplálkozás vált dominánssá a még mindig fontos vadászat mellett. Nem lehet eldönteni, hogy csak gyűjtötték-e a gabonát és egyéb növényeket (borsó, csicseriborsó), vagy már termesztették is. Ezt a Jarmúki-kultúra követte kb. i. e. 8500-i. e. 4300-ig. A rézkor a kalkolitikus („réz-kőkori”) Gasszuli-kultúrával köszöntött be, a radiokarbon kormeghatározás szerint kb. i. e. 4300-i. e. 3300-ig. Ezt az időszakot extenzív gabonatermesztés (búza,árpa) és intenzív kertművelés (zöldségek, szőlő, olajbogyó) jellemezte, ami mellett legelőváltó és nomád pásztorkodást is folytattak. Valószínűleg ezzel a kultúrúval jelentek meg az első sémi népek a térségben. Fejlődött az urbanizáció, megjelentek az első kis városállamok, amelyek egyike volt Jerikó. Kialakultak a fő kereskedelmi utak a Nílus-völgy, Arábia és Kis-Ázsia felé. A korai bronzkorban kb. i. e. 3300-i. e. 2000-ig alakultak ki Kánaán városai és fejlett gazdasága. A szerszámok anyagaként a réz mellett megjelent az arzénbronz. Az arzén folyósabbá, könnyebben önthetőbbé tette a rezet, és keményebbé a szerszámok élét. A korban szárazabb és nedvesebb időszakok váltogatták egymást, ezért a mezőgazdaság mellett nagy jelentőségre tett szert a tengerparti városok kereskedelme, Hérodotosz szerint Türoszt például i. e. 2750 alapították. A tengeri kereskedelemben ekkoriban a vezető szerepet azonban még a felemelkedőben levő Keftiu, azaz a minószi Kréta játszotta. A középső bronzkor, kb. i. e. 2000-i. e. 1550-ig a virágzás és a függetlenség időszaka volt Kánanán számára. Ekkor még sem Egyiptom sem a mezopotámiai birodalmak nem terjeszkedtek idáig. Ez Ugarit – nem mindenki tekinti a szorosan vett Kánaán részének, bár lakosságának összetételén, vallásán erősen érződik az ammoniták hatása – felemelkedésének időszaka, amikor szoros kapcsolatokat épített ki Egyiptommal és kulturálisan is a hatása alá került. A földközi tengeri Krétának is ez az időszak a fénykora, a vele való kereskedelem központja Ugarit volt. Az i. e. 18. században mári szövegek említik a hapirukat és a banu jaminit (Benjamin), azaz a jobboldal fiait, ami az Eufrátesz jobb partját, azaz a tőle délre eső területen élőket jelenti. A kései bronzkor, kb. i. e. 1550-i. e. 1200 Ugarit virágkora. Itt jelent meg Kánaánban először a betűírás i. e. 1500 körül, a későbbi föníciai ábécé, és így a görög és latin ábécé előzménye. Újabb kutatások az Egyiptomi Középbirodalom idejéből találtak a Nílus mentén betűírást, esetleg innen is kerülhetett a betűírás vagy annak gondolata az egyiptomi kultúra hatása alatt álló Ugaritba. Ebben a korszakban váltak a föníciai városok a Földközi-tenger vezető kereskedőivé Kréta lehanyatlása miatt. Ugyanakkor a szomszéd nagyhatalmak, az Egyiptomi Újbirodalom, Mitanni és a Hettita Birodalom fenyegették Kánanánt, a térség hadseregek felvonulási területévé változott, csak néhány tengerparti város tudta megőrizni függetlenségét. Az i. e. 15. század elején egy nagy kánaánita koalíció formálódott III. Thotmesz egyiptomi fáraó hódító törekvései ellen Kádes királyának a vezetésével, Mitannival szövetségben. A koalíció tagja volt Megiddo is, az itt vívott megiddói csata mért döntő vereséget a koalícióra, aminek maradékai Megidóba menekültek, aminek sikeres ostroma után a fáraó megkímélte az ellenfeleket, a királyok fiait Egyiptomba vitte, ahol azok egyiptomi nevelésben részesültek és hazájukba visszatérve Egyiptom iránti szimpátiával kormányoztak. A fáraó ezzel megtette az első lépést a Kánaán feletti hegemónia felé. Egyiptom befolyása ezután megmaradt egészen az i. e. 14. századig, Ehnaton fáraó koráig, aki elfordult a külpolitikától, az Amárna-levelek tanúsága szerint hiába kértek tőle szövetségesei segítséget, nem kaptak, és az egyiptomi befolyás ekkor erősen megingott. Ezt I. Széthi és II. Ramszesz igyekeztek helyreállítani az erősödő hettita befolyással szemben az i. e. 13. század elején. II. Ramszesz a kádesi csatában döntetlent ért el a hettita királlyal szemben, néhány évtized múlva diplomáciai úton rendezték a viszonyukat és a Kánaán feletti befolyás kérdését. A század végén a tengeri népek támadásai következtében a Hettita Birodalom összeomlott, Egyiptom visszaszorult a Nílus-völgybe és Kánaánra is ráköszöntött a „Sötét Kor”. A hettiták hadi sikereiket már vasfegyvereiknek köszönhették, de a vas széles körű elterjedésére csak i. e. 1200 után került sor, talán nem véletlenül az ekkori nagy népvándorlással kapcsolatban, amit a tengeri népek támadásaiként ismerünk. i. e. 1200 körül az archeológiai adatok az urbanizáció és a mezőgazdaság visszaeséséről, a civilizáció összeomlásáról vallanak. A klimatológiai kutatások szerint ekkoriban világméretű klímaváltozás következett be. Kánaán ekkor összeomlott, alig van adatunk róla a következő mintegy 2-3 évszázadból. Ebben a „Sötét Kor”-ban vándoroltak a filiszteusok Kánaán déli tengerpartjára és foglalták el a zsidók Kánanán déli belső területeit, és a nagyhatalmak összeomlása miatt hátrahagyott hatalmi űrben Izrael helyi nagyhatalommá emelkedett. A korábbi nagyhatalmak az i. e. 10. században kezdtek magukhoz térni, és I. Sesonk fáraó kifosztotta Jeruzsálemet. A királyság két részre szakadt, az északi Izraelre és a déli Júdeára. Az i. e. 9. században Türosz kereskedőbirodalmat hozott létre a Földközi-tenger térségében, a hagyomány szerint ekkor alapította Karthágót. A föníciai ábécét a következő évszázadokban átvették a görögök, etruszkok és a rómaiak is. Az i. e. 8. században Asszíria felemelkedésével újabb fenyegetés jelent meg Kánaánban, aki Egyiptom határáig ellenőrzése alá vonta a kereskedelmi útvonalakat, Gázától délre is kereskedelmi telepet alapítva. A városokat vazallussá tette, adóztatta, a lázadásokat keményen megtorolta, és nagy tömegű népességet telepített át Asszíria magterületére így alaposan átrendezve Kánaán, Szíria és Mezopotámia etnikai térképét. Az i. e. 7. század Asszíria egy időre Egyiptomot is elfoglalta, mielőtt maga is áldozatul esett volna volt vazaluusának, Babilonnak. Az ekkor születő Újbabiloni Birodalom a i. e. 605-ben karkemisi csatában Egyiptomot legyőzve Kánaánra is kiterjesztette befolyását. i. e. 586-ban elfoglalta Jeruzsálemet és a zsidókat áttelepítette Babilonba (babiloni fogság). I. e. 539-ben Nagy Kürosz elfoglalta Babilont és Kánaán a Perzsa Birodalom része lett, amit Nagy Sándor makedón király döntött meg, és Kánaán i. e. 333 és i. e. 332 folyamán lett birodalma része. Nagy Sándor halála után a diadokhoszok államai, a Szeleukida Birodalom és a Ptolemaidák Egyiptoma osztozott Kánaánon.

[LAP TETEJÉRE]

Palesztina a keresztes hadjáratokig

A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték. Merenptah fáraó még a tengeri népek ellen sikerrel megvédi a területet (i.e. 1208). Az erről a csatáról szóló leírásban, az Izrael sztélében említik először az Izrael törzset, ez Izrael nevének első korabeli írásos emléke. Az Ószövetségben leírt izraeli honfoglalás az egyiptomi történetírás ismeretében erre a korra tehető, de leírásában valószínűen túldimenzionált, és különbözik az egyiptomi írásos emlékektől. III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, bár a Nílus deltáját és az Egyiptomi birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i.e.1174 vagy 1178). A tengeri népek egyike egyiptomi leírásban plst, olvasva „peleset”, héberül pelistim, görögösen philiszteosz, magyarul filiszteus. Ettől a kortól kezdődött a területért folytatott izraeli-filiszteus háborúskodás. (Megjegyzendő, hogy a mai palesztinok semmilyen kulturális, nyelvi, vallási, vérségi kapcsolatban nem állnak a néhai filiszteusokkal. Az összefüggés csupán az, hogy Palesztinát a filiszteusokról nevezték el, míg a palesztinok Palesztináról nevezték el önmagukat. Lásd még: filiszteusok.) Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is Palesztina néven jegyzi. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar-Kochba felkelést levertét követően (i. sz. 135), hogy még a Júdea nevet, és a zsidó királyság emlékét is eltörölje, újra Palesztina néven jegyzi a területet. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.

[LAP TETEJÉRE]

Az I. keresztes hadjárat (1095-1099)

640 körül a Szeldzsuk-törökök elfoglalták Jeruzsálemet, és komoly erődítménnyé alakították (legalábbis az volt amikor az első keresztesek megérkezteka város falai alá). A Szeldzsuk-törökök jelenléte a Közel-Keleten egyre jobban szúrta a szemétmint a pápának, mint pedig az európai keresztényeknek, ugyanis a Szentföldre zarándoklóksem érezhették magukat biztonságban az úton. A másik ok az volt, hogy a Szeldzsukok megtámadták a Bizánci Birodalmat is, és néhányterületet el is foglaltak tőlük. I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért a pápától: segítsenekaz európaiak visszaszerezni az elvesztett területeket. A pápa segített, hiszen már elődje isaktívan támogatta a Bizánci Birodalmat (Császárságot). Ezek a tények egyre inkább sürgették egy keresztes háború indítását. II.Orbán pápa 1095. novemberében, a franciaországi Clermontban, egy zsinat keretében (a zsinat november 18.-28.-ig tartott) felszólított mindenkit: vegyék fel a keresztet, béküljenek meg egymással, és együtt szabadítsák fel a Szentföldet, és vele Jeruzsálemet a hitetlenek uralma alól. Cserébe a pápa lelki üdvösséget és bűnbocsánatot ígért mindazoknak akik résztvesznek a hadjáratban. II.Orbán szavai hatalmas lelkesedést váltottak ki. Hamarosan már több ezres seregek indultak az úton. Az emberek még a szokásos szavakat használták, nem azt mondták, hogy keresztes hadjárat-hanem egyszerűen expedítió vagy zarándokút, és semmiféleképpen sem azt, hogy fegyveres zarándokút. A pápa még Clermontban kinevezett egy Adhémar nevű püspököt a seregek élére (a sereg csak egy csapatának volt a vezetője). Ez azért volt fontos, mert így nem csúszik ki a sereg vezetése az egyház vezetése alól. Az első seregek inkább a keresztes hadjárat lázában égő parasztok voltak, akik (legtöbbjük) nem is a lelki üdvösségért, hanem inkább menekültek az európai hűbéri elnyomástól és a szegényséből, a hitükben és Jeruzsálem vagyonában bíztak. Ezeket úgy nevezték, hogy "Népek keresztes hadjárata", legismertebb vezetői pedig Amiens-i Remete Péter és Nincstelen Walter volt. Ezek a seregek elvadultak és kiéhezett fosztogató sereggé változott, még Magyarországon is szétverték őket, de útjuk során Anatóliában (Törökország) verték szét őket teljesen a muzulmánok. Az igazi, jól felfegyverzett lovagok, bárók serege csak 1097.-ben indult útnak, mert nehezen gyűlt össze a pénz a hadjárat megszervezésére. Még ebben az évben el is értek a megjelölt gyülekezőhelyet: Konstantinápolyt. Az első fontosabb katonai esemény Nikaia visszafoglalása volt Bizánc számára. A várost sikeresen elfoglalták, majd a sereg továbbvonult és döntő vereséget mértek a törökökre Doryleumnál 1097. julius 1.-én. Késöbb a sereg kettévált, és útjuk során Balduin keleten elfoglalta Edessát, majd megalapította saját államát. Így született meg a keresztesek első állama a Szentföldön. A fősereg délnek tartott, útközben elfoglaltak néhány tengerparti várost. A keresztes hadak 1099. június 7.-én értek Jeruzsálem falai alá... Ekkor már 1098.-óta Jeruzsálemet az Egyiptomi Fátimidák uralták. A keresztesek felkészületlenül érkeztek az ostromra, ezért a környező erdő fáiból készítettek ostromtornyokat, ostromlétrákat, így elkészültek egy tartós és erős ostrom indításához. Sietniük kellett a kereszteseknek, mert egy nagy Egyiptomi sereg volt úton a védők megsegítésére. Egy idő múlva megtörték a város védelmét, és bejutottak a városba. A harc a város utcáin folytatódott tovább. A város zsúfolásig volt katonákkal, hatalmas volt az öldöklés. A keresztesek megállás nélkül öldököltek, nem számított gyerek vagy asszony-keresztény vagy ellenség-úgy irtották az ellenséget ahogy a helyzet adta. A harc folytatódott Jeruzsálem utcáin, míg végül a Fátimidák serege Salamon templománál gyűlt össze. Itt hatalmas volt a vérengzés. Így írt erről egy krónikás: "A győztesek lovai Salamon előcsarnokában és a templom belsejében is térdig gázoltak a szaracénok vérében". A várost 1099. július 15.-én bevették a keresztesek. 1100.-ban megalapították a Szentföldi Latin Királyságot (Jeruzsálemi Királyság), melynek királya I.Balduin lett. A közeledő Egyiptomi sereget a keresztes hadak Askalonnál szétverték.

[LAP TETEJÉRE]

A II. keresztes hadjárat (1147-1149)

Az I.keresztes hadjárat idején a seregek vezetői (legtöbbjük) néhány elfoglalt területen megalapították a saját államaikat (Edessa-i Grófság, Antiochiai Fejedelemség stb.). Jeruzsálem elfoglalása után 1100.-ban a keresztesek megalapították a Szentföldi Latin Királyságot. Ekkor már a Szentföld teljes területén keresztes államok voltak. 1144.-ben egy tehetséges hadvezér, Núr ad-Dín moszuli emír kiragadta Edessát a keresztesek fennhatósága alól. A Szentföldön élő keresztények nem érezhették magukat biztonságban, ugyanis keletre még mindig a Szeldzukok éltek, és elég fenyegetőnek bizonyultak. Mi sem bízonyítja ezt jobban, mint Edessa visszafoglalása. A II.keresztes hadjárat a Szentföldi keresztes államok megsegítésére indult. Ekkor már III. Jenő ült a pápai trónon, és ismét fegyverbe szólította a kereszténységet a keleten élő keresztények kérésére, és megsegítésére. A II. keresztes hadjáratban VII.Lajos francia király és III. Konrád német-római császár is részt vett. Jelentős haderővel indultak útnak, már 1147 tavaszára több mint egymillió kereszteslovag gyűlt össze. A hadjárat folyamán a sereg már Kis-Ázsiában sorra vereséget szenvedett. Végül eljutottak tengeri úton Antiókhiába, ha nagy nehézségek árán is. 1448. június 24.-én Akkrában sor került a középkor egyik legnagyobb és legfontosabb témájú "csúcstalálkozójára", melyben a keresztes hadak vezetői, Szentföldi méltóságok, lovagrendek nagymesterei-megvitatták és eldöntötték, hogy megtámadják a gazdag de muszlim uralom alatt lévő Damaszkuszt. A keresztesek felkészületlenül értek a város alá. Sajnos a víz, az élelem hiánya és a vezetők közti ellentétek a sereg vereségéhez vezetett. Damaszkusz után még harcoltak kisebb csatákban, amik végleg felmorzsolták  a keresztes hadat. III.Konrád még ebben az évben, VII.Lajos 1149 tért haza Európába. Núr ad-Dín muzulmán serege az inabi csatában legyőzte az Antiochiai Fejedelemség seregét  és Edessa is a muzulmánok kezén maradt.

[LAP TETEJÉRE]

A III. keresztes hadjárat (1189-1192)

Szaladin szultán 1187. október 2.-án visszafoglalta Jeruzsálemet. Megtette azt amitől oly sok keresztény félt. A hír nagyon gyorsan elért Európába. A pápa és az egyház ezt nem hagyhatta annyiban, máris egy újabb hadjárat megszervezésén fáradoztak. VIII.György pápa felszólította Európa három leghatalmasabb keresztény uralkodóját, I.Barbarossa Frigyes német-római császárt, II.Fülöp Ágost francia királyt, és I.(Oroszlánszívű) Richárd angol királyt, hogy száljanak harcba Jeruzsálem a háromszor szent város felszabadításáért. (Ez kényes kérés volt a pápa részéről, ugyanis Fülöp Ágost és Richárd háborúban voltak egymással, de ennek ellenére elindultak a hadjáratra) A seregek más és más útvonalon indultak a Szentföldre. Az angolok és a franciák hajón, míg a németek a szárazföldi utat választották. 1190. június 10.-én a német-római császár, a 70 éves Frigyes átkelés közben belefulladt a Salet folyóba. A német sereget a császár fia, Frigyes sváb herceg vezette tovább. 1191. július 12.-én a keresztesek bevették (itt már a francia és az angol seregek is jelen voltak) Akkrát, ahol Frigyes herceg is meghalt. A sereg továbbvonult , azonban Jeruzsálem falai elött 20 km-rel megtorpantak. II.Fülöp Ágost francia király mogorván hazatért seregével. Így már csak Richárd , angol király serege maradt, de ez önmagában gyengének bizonyult arra, hogy bevegye Jeruzsálemet. A következő egy évben még számos csatát vívott Szaladin szultán és Richárd. Ekkor kapta az "Oroszlánszívű" jelzőt az angol király. 1192. szeptember 2.-án Szaladin és Richárd fegyferszünetet kötött. Richárd október 9.-én indult haza, hajótörést szenvedett és a szárazföldön folytatta útját.

[LAP TETEJÉRE]

A IV. keresztes hadjárat (1202-1204)

Mivel a III. keresztes háború kudarcba fulladt, a keresztények egy új keresztes hadjárat tervét fontolgatták. A IV. keresztes hadjáratot az új pápa, a dinamikus III. Ince hirdette meg. A pápának nem kellett sokat várnia a sereg indulására. A keresztes hadak célja Egyiptom elfoglalása volt, mivel úgy gondolták, hogy ha győznek a muszlimoknak nem lesz támogatásuk a Szentföldi csatákban. Elméletük nem volt alaptalan, mert ebben az időben Egyiptom volt a Szentföld kulcsa. A keresztesek szállítását a velenceiek vállalták magukra, azzal a feltétellel, hogy a lovagok által meghódított területek egy része velencei provincia (tartomány) lesz. Késöbb megváltozott a helyzet, ugyanis különböző ellenszenves politikai harcok miatt, Enrico Dandolo velencei dózse Konstantinápoly alá küldte a seregeket. A keresztesek megrohanták és kifosztották Konstantinápolyt 1204. április 13.-án. Mivel III. Incének nem tetszett hogy a keresztesek keresztényeket támadtak meg, és érezte hogy a sereg vezetése kicsúszott a kezéből, a lovagokat kiátkozta az egyházból. Ez nem nagyon izgatta a lovagokat, ők megalapították a Latin Császárságot, és feloszlatták maguk között a Keletrómai-Császárság tartományait. Velence is nagyot nyert Konstantinápoly bukásával, hiszen megszabadult egy nagy vetélytárstól a Földközi-tenger térségében: Bizánctól.

[LAP TETEJÉRE]

A gyermekek keresztes hadjárata (1212)

Állítólag, egy István nevű pásztorgyereknek megjelent zarándokruhában Krisztus, és arra kérte, hogy induljon egy had a Szentföld felszabadítására, amibe gyerekek fognak részt venni. István el is ment II.Fülöp Ágost francia királyhoz egy levéllel, amit állítása szerint maga Krisztus bízott rá, és elmondta a hadjárat tervét. Fülöp Ágost ellenezte a hadjáratot akárcsak az egyház. De a nép akarata nagyobb volt. Úgy hitték, hogy amit a felnőtt embereknek nem sikerült véghezvinni, azt a tisztaszívű, jóakaratú ártatlan gyerekeknek majd sikerül. 1212.-ben útnak indult a gyerekekből álló sereg. A rengeteg Európai (főként francia) gyerek fegyvertelenül vándorolt a Szentföld felé és ha bárki megkérdezte tőlük, hogy hova tartanak, azt felelték: Istenhez megyünk". A gyerekek a fegyvert a hitnek mondták, Jeruzsálemet pedig hittel akarták bevenni. A gyermekek keresztes hadjárata sem járt sikerrel. Azt beszélik, hogy útközben eltüntek, egyesek utoljára Itáliában látták őket hajóra szállni. Valószínűleg útközben elhullottak étlen, szomjan, betegségben, akik pedig eljutottak a Szentföldre azokat elhurcolták a muzulmánok, és eladták őket rabszolgának.

[LAP TETEJÉRE]

Az V. keresztes hadjárat (1217-21)

A IV.keresztes hadjárat irányítása teljesen kifutott az egyház kezéből. Velence parancsára a sereg lerohanta Konstantinápolyt. A keresztes hadak még Egyiptom földjére sem vonultak be, pedig az első cél Egyiptom elfoglalása volt. Az V.keresztes hadjáratot III.Ince pápa kezdeményezte, erre a IV. lateráni zsinaton került sor 1215-ben. A pápa elérte célját, a sereg nemsokára elindult, de nem nagy lelkesedéssel. III. Ince pápa a sereg indulását már nem élte meg, így ez már utódára III. Honoriusra maradt. A keresztes hadak végül 1217 -ben indultak útnak. A seregnek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg voltak a vezetői. Elsőnek Akkrát érték el. A várost elfoglalták a keresztesek. 1218-ban II.András hazatért Magyarországra, így hát a seregek nélküle folytatták útjukat. Elérték Damietta egyiptomi kikötővárost és ostrom alá is vették. A várost elfoglalták 1219 -ben. 1221 júliusában Damiettából kiindulva hozzákezdtek Egyiptom leigázásához. Azonban az Egyiptomiak segítséggel ugyan, de döntő vereséget mértek a keresztesekre. Az V. keresztes hadjárat totális kudarcba fulladt.

[LAP TETEJÉRE]

A VI. keresztes hadjárat (1227-1229)

1223.-ban a Ferentinói zsinaton a pápa jelenlétében Frigyes újra fogadalmat tett egy keresztes háború indítására. Az egyház félelme kezdett valóra válni, mert a Jeruzsálemi királyi trón megüresedett, és Frigyesnek fájt a foga a trónra. A császár 1225.-ben Brindisiben feleségül vette Brienne János leányát Jolántát, ugyanis Brienne János a Jeruzsálemi Királyság régense címet viselte, így jelentősen megnőtt az esélye annak, hogy Frigyes hatalomra tegyen szert a Szentföldön is. Ez a remény nem tartott sokáig. Jolánta a szülés után 6 nappal meghalt, így Frigyes elvesztette a jogát a Jeruzsálemi királyi trónra. 1227.-ben a keresztes sereg útnak indult. A gyülekezőhelyen, Brindisiben maláriajárvány tört ki, a járvány a császárt is megbetegítette. A hadjárat újabb elhalasztását már nem lehetett tűrni, a pápa IX.Gergely sem tűrte, és II.Frigyest kiátkozta. Ezért a sereg egy része el sem indult. 1228. június 28.-án a had végre elindult. Ciprusnak tartottak először, majd elértek Akkra városába. Időközben azonban újabb pápai átok sújtotta Frigyest. A hír hallatára a sereg még egy része visszafordult. Ekkoriban Jeruzsálemet Kámil szultán birtokolta, s ez idő tájt komoly konfliktusban állt Damaszkusszal. Ez kapóra jött Frigyesnek, azt tervezte, hogy megtámadja a szultán seregét. Azonban Kámil szultán kitért a küzdelmek elől. 1229. februárjában II.Frigyes és Kámil békét kötött. A béke értelmében a keresztények visszakapták Jeruzsálemet, Betlehemet, Názáretet, Montfort és Torun várát, valamint Jaffát. II.Frigyes 1229.március 17.-én vonult be Jeruzsálembe. A pápa mindent megpróbált, hogy a császár ne kerüljön Jeruzsálem trónjára. A  Jeruzsálemi Pátriárka  egyházi tilalom alá vonta a várost, így nem volt egyházi személy aki megkoronázza Frigyest. Az egyház kisérlete sem jött be, ugyanis Frigyes önmagát koronázta királlyá. II.Frigyes 1229. május 1.-jén elhagyta a Szentföldet.

[LAP TETEJÉRE]

A VII. keresztes hadjárat (1248-1254)

A VII.keresztes hadjárat  IX. (Szent) Lajos francia király nevéhez fűződik. IX. Lajos népes kiséretével, és hatalmas hadseregével 1248 augusztusában szállt hajóra Aigues-Mortes-ban és vette az irányt a Szentföld felé. Szeptember 18.-án elértek Ciprus szigetére. Itt Henrik, Ciprus királya fogadta őket, aki a VI.keresztes háborúban részt vevő II.Frigyest is fogadta. (Henrik 1218-1253.-ig uralkodott) A francia király tanácskozást tartott, különböző egyházi méltóságok a templomos lovagok nagymesterével, több palesztinai hűbérúrral. Egyiptom megtámadását jelölték ki. Beköszöntött a tél, és ennek tekintetére a sereg Cipruson maradt. A következő év májusában sor került egy nagyarányú támadásra Damietta ellen. A várost elfoglalták. Úgy tervezték, hogy a továbbiakban Kairó ellen nyomulnak. Ám Kairónál már felkészültebben várták a kereszteseket. Később Lajost és seregét bekerítették.

[LAP TETEJÉRE]

A VIII. keresztes hadjárat (1269-1272)

Európa szinte teljesen lemondott a Szentföld visszaszerzéséről. Azonban a keresztény IX.Lajos még utoljára felvette a keresztet, esélyt adva arra, hogy ismét visszfoglalják Jeruzsálemet a muszlimoktól. A VIII.keresztes hadjáratot IX.Lajos francia király vezette. A francia király 1269.-ben indította meg a hadjáratot Tunisz ellen. Rövid időre el is foglalta a várost. Késöbb, Karthagó elfoglalása után a keresztesek táborában járvány ütött ki, melyben Lajos király is meghalt. A sereg ezután szétszóródott így a VIII.keresztes háború is kudarcba fulladt.

[LAP TETEJÉRE]

A kései keresztes hadjáratok

A VIII.hadjárat után még rengeteg, több száz katonai esemény történt a Szentföld visszaszerzése érdekében. Számbavételük igen nehéz, ezért a szakirodalom és a történelemtudomány is kései keresztes hadjáratoknak hívja őket. Ezek főként hittérítő hadjáratok voltak, a törökök elleni harcok és még sok más ilyen megmozdulás ami a kereszténységet védte az akkori ismert világon.

[LAP TETEJÉRE]

Oszmán-birodalom, angol gyarmat

Palesztina 1516-tól az Oszmán birodalom része volt. Az I. világháború és 1947-között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km2 volt, Palesztína területénk 7,04%-a. Közbirtok, vagy a "korona birtoka", amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

[LAP TETEJÉRE]

Izrael és Palesztina a 20. században

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta a határozatot Palesztina felszabadításáról. 1977 óta ezen a napon ünneplik a tagállamok a „Palesztin szolidaritás nemzetközi napját”. 1999-ben az ENSZ Közgyűlése javasolta a tagállamoknak, hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot ennek a napnak. 1948 május 14-én megalakult Izrael állam.
1948-ban kitör az arab-izraeli háború, palesztin exodus, 711 000 lakos kényszerül elhagyni lakóhelyét, a lakosság 80%-a.
1964-ben megalakul a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ)
1967-ben Izrael a hatnapos háborúban megszállja a Gázai övezetet, a Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet
1970-ben megalakul a Fekete Szeptember terrorszervezet
1973-ban Izrael háborút visel Szíriával és Egyiptommal
1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon)
1987 kitör az első palesztin Intifáda (felkelés), amely 6 évig tart
1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét
1993-ban Oslói megállapodás
2000-ben második Intifáda kezdete és Camp Davidi tárgyalások
2002-ben Út a békéhez békefolyamat
2005-ben Izrael kiüríti a gázai zsidó telepeket, és kivonul az övezetből
2006-ban második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között
2007. június 14-én a Hamász palesztin radikális terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen, és átvették a hatalmat a Gázai övezet felett. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyamányaként ma két Palesztin önkormányzat van (egyik sem ismeri el a másikat) a szélsőséges Hamász által uralt Gázai övezet, és a mérsékelt Fatah által irányított Ciszjordánia. Lásd még: Fatah–Hamász konfliktus.  2007. november 27-én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak. 2008 decemberében Izrael blokád alá vonta a palesztinok lakta gázai övezetet, majd totális háborút indított a Hamász felszámolása címén, nem riadva vissza az emberiség elleni bűntettektől sem. A palesztinok több mint 1000 civilt vesztettek, a zsidó hadsereg veszteségei nem számottevők. Az invázió során Izrael vegyi fegyvereket is bevetett.

[LAP TETEJÉRE]

Régiók

 

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Palesztina tájegységei a Szentírás alapján

[LAP TETEJÉRE]

A Jordántól nyugatra eső vidék   

[LAP TETEJÉRE]

Jezréel

Déli oldalról a Kármel-hegy (1.Kir. 18:19), egy dombos vidék és a Gilboa-hegye (1.Sám. 31:1), északról pedig a Tábor-hegy (Bír. 4:6) határolja. Különösen az ótestamentumi korban volt nagyjelentőségű események színhelye. Ezen a völgyön keresztül vezettek a Közel-Kelet legfontosabb útvonalai, amelyek Egyiptomot Mezopotámiával, Kis-Ázsiával kötik össze. Ezek természetesen Palesztina „belföldi” forgalmában is jelentős szerepet játszottak. Kedvező földrajzi fekvése és éghajlata miatt az izraeli királyok kedvelt téli tartózkodási helye volt (1.Kir. 18). Stratégiailag fontos terület volt ez, és sok nevezetes csata színhelye: (vö. 1.Móz. 14; Bír. 4-5.6; 1.Sám. 28-31). A próféták az ítélet helyének tartották (Hós. 1,5; 2,2). Megiddó nevét őrzi Harmageddon is, mely a Jelenések könyvében az utolsó ítélet színhelye. 

[LAP TETEJÉRE]

Tengerparti síkság 

Ez a laza, iszapos és löszös talaj nagyon termékeny. Az Ótestamentum egyszerűen síkságnak (Söfélá) nevezi. A Kármel-hegy közelében a SÁRON nevet viseli. Ez a vidék jó legelőiről nevezetes (1.Krón. 27,29). Pompásan díszlő virágos mezői fogalommá lettek (És. 35,2). A déli rész az ótestamentumi korban a Filiszteusok országa volt. Nevezetesebb városai: Gáza, Askalon és Asdód. Kikötő városa volt Jáfó (ma Jaffa), innen akart Jónás hajóval Társisba utazni (Jón. 1,1-3). Közvetlen Jaffa mellett épült a mai Izrael modern fővárosa: Tel-Aviv. 

[LAP TETEJÉRE]

Galileai-hegyvidék 

Az ország északi felében található ez a tájegység. Jézusnak ez a szűkebb értelemben vett hazája. Itt nevelkedett fel (Názáret), itt hívta el tanítványait (Lk. 5,1-11), idevalóként tartották számon (Jn. 1,46). Itt található az ország legmagasabb csúcs a Dzsebel Dzsermák (1200 m). Galileát Alsó-és Felső-Galileára osztják. Felső-Galilea vulkánikus eredetű, magasabb hegyekből áll. Alsó-Galilea alacsonyabb, jól művelhető, termékeny vidék. 

[LAP TETEJÉRE]

Samáriai hegyvidék

Az ország középső részén található. Északi része alacsonyabb, Dél felé emelkedik. A déli rész (Efraim-hegység) két kiemelkedő csúcsa a 940 m magas Ebál (Sikem város mellett), és a 870 m magas Garizim. Ezeket az átok és áldás hegyének is szokták nevezni (vö. 5.Móz. 27,12-13). A samaritánusok a Garizim-hegyén építették fel a maguk templomát (vö. Jn. 4,20). Ez a hegyvidék a Sáron-síkság és a Jordán völgye között emelkedik. 

[LAP TETEJÉRE]

Júdeai hegyvidék 

Délre haladva ez a tájegység következik. Északi részén a Jeruzsálemet környező hegyek találhatók. Az Olajfák-hegye 818 m magas. Délen a Hebron-hegyvidéket találjuk. Átlagos magassága 800 m. Ez a vidék általában eléggé terméketlen. A karsztos képződményt csak néhol szakítja meg egy-egy jó gabona- és gyümölcstermő völgy, pl. Betlehem és Hebron környéke. A Júdeai hegyvidék keleti része különösen száraz, kietlen. E terület neve: Júdea pusztája. A kopár, köves vidéken csupán néhány oázis található. A Júdeai-hegyvidéknek – s egyben az országnak is – a Negev-sivatag a déli határa.  
 

[LAP TETEJÉRE]

A Jordán völgye 

Palesztinát észak-déli irányban egy régi geológiai eredetű törés vágja ketté. A Jordán völgye ebben a törésben helyezkedik el. Maga a folyó sok forrásból ered. Először egy mocsaras területen folyik át. Kb.40 km-es szakasz után a 6 km hosszú Hule-tóba ömlik, amely csupán 2 km-re van a tengerszint fölött. Innen kilépve 16 km-es szakasz után eléri a Tibériás-tavat. Ennek a tónak sokféle neve volt már az idők során. Az Ótestamentumban Kinneret-tónak (Józsué 13,27) ismerik, az Újtestamentum Genezáretnek, Tibériás-tavának (Jn. 6,1), vagy Galileai-tengernek (Mk. 1,16) nevezi. A tó hossza 21 km, legnagyobb szélessége 12 km. Ennek szintje már 220 méterrel a tengerszint alatt van. Vize iható, halban gazdag, a bibliai események jelentős része játszódik környékén (Mk. 4,1; 4,37; Mt. 13,1, stb.). A Tibériás-tó és a Holt-tenger közötti Jordán szakasz mellékét nevezzük a Jordán völgyének. Ez a völgy 105 km hosszú, legnagyobb szélessége – a déli részen – 20 km. Ezen a völgyön megszámlálhatatlan kis kanyarulatával kígyózik végig a Jordán folyó. Közvetlenül a partján sűrű, trópusi erdő vonul végig. Ezen az erdőn kívül még a tulajdonképpeni Jordán völgy szintjénél is egy kicsit mélyebben néhány száz méteres szélességben húzódik a Jordán árterülete, amelyet a folyó általában április végén és május elején elönt. A Jordán völgyében egyébként itt-ott oázisok vannak, ezek közül a legnevezetesebb a Jerikói oázis. A völgynek csak a Tibériás tótól közvetlenül délre elterülő kis része művelhető. Annak a hatalmas ároknak, melyben a Jordán völgye fekszik, a legmélyebb része a Holt-tenger. Ennek tükre 390 m-rel fekszik a tengerszintje alatt. Az északi részen, ahol a Jordán beletorkollik, eléri a 400 m mélységet is, míg a déli része teljesen sekély. A tenger hossza 85 km, szélessége 15 km. A közepétől délre a keleti partról benyúlik egy félsziget, melyet az Ótestamentum Halláson-nak (nyelvnek) nevez. Ez a félsziget jelzi a Holt-tengernek mély és sekély része közti határt. Valószínűen ez a sekélyebb déli rész volt az, amelyen Sodoma, Gomora, Admá, Ceboim és Coár épült, amelyekben Lót és hozzátartozói telepedtek le (1.Móz. 19,23-29). Ennek a területnek legmélyebb része lehetett a Sziddim-völgy, amelyről 1.Móz. 14 azt írja, hogy tele volt aszfalt kráterekkel. Alighanem a városok elpusztulása után öntötte el ezt a területet a Holt-tenger vize. A víz sótartalma rendkívül nagy, mintegy 25%, egészen sűrű, és semmiféle élet nem keletkezhet benne. Ezenkívül más egyéb ásványok is találhatók a vízben. Vizéből néhány korty már halálos lehet. Ami a tenger elnevezését illeti, az Ótestamentumban Sós-tenger néven szerepel (1.Móz. 14,3; Józs. 15,2-5; 18,19). Hieronymus volt az, aki, ha nem is először, a leggyakrabban illette Holt-tenger névvel. Mai arab neve: Lót tava. Ez azt mutatja, hogy az 1.Móz. 19-ben leírt események az arab világban is ismert és elfogadott hagyományok. A Jordán mellett az Arnon, és más kisebb folyók is beleömlenek, belőle azonban egyetlen folyó, vagy csatorna sem lép ki. A beleömlő jelentős vízmennyiség csupán az erős párolgás útján távozik el.  
 

[LAP TETEJÉRE]

A Jordántól keletre

A Jordán keleti partján elterülő hegyvidék a tenger szintje fölé mint egy 700 méternyire emelkedik. Ennek nagyobb része az esőhiány miatt terméketlen fennsík, és csak a Jordán völgyének a közelében találunk termő völgyeket. Három nagyobb összefüggő völgyrendszer található ezen a területen: délről kiindulva az első a Holt-tengerbe folyó Arnon völgye. Az ótestamentumi időben ez volt a moábiták országa. Ez is fennsík, amely kb. 700 m magasságban fekszik, de itt van elegendő csapadék is. – A másik völgy a Jabbók völgye. A Jabbók a Holt-tengeri torkolattól számítva kb. 40 km-re északra ömlik a Jordánba. E között a két völgy között majd 1100 m magas hegység emelkedik, a legmagasabb hegycsúcs tövében fekszik az ótestamentumi Rámót Gileád. Ebben a hegységben van a kb. 790 m méter magas Nébó hegy, ahonnan Isten Mózesnek megmutatta az ígéret földjét (5.Móz. 34). Még északabbra fekszik a Jármuk folyó völgye. Ez a folyó a Generázet tótól délre alig 5 km-rel folyik a Jordánba. A Jabbók és Jármuk között elterülő hegyes vidék a mai napig Palesztina legerdősebb vidéke, különösen tölgyerdőket találunk itt. Persze nem európai jellegűekre, hanem sokkal ritkább, alacsonyabb fákból álló erdőkre kell itt gondolnunk. Ezt a vidéket Gileádnak nevezik (4.Móz. 32,39-42; 26,29; Józs. 17,1; Bír. 11,1). A Jármuk völgyétől északra Básán hegyvidéke található (vö. Mik. 7,14; Jer. 50, 19; És. 2, 13; 5.Móz. 32,14; 22.Zsolt. 13; Ez. 39,18; Ám. 4,1). Básán az ígéretek szerint Manassé törzsének az öröksége. Általában Izrael leggazdagabb vidékei között említi a Biblia.

[LAP TETEJÉRE]

Városok, látnivalók

[LAP TETEJÉRE]

Jeruzsálem

Jeruzsálem Izrael kulturális fővárosa és vallási központja. A keresztények, a zsidók és a mohamedánok egyaránt szent városként tekintik. A Júdeai-hegység közepén, 800 méter magasan található város manapság két fő részből tevődik össze. Az egyik a fallal körülvett, viszonylag kis területen található Óváros, a másik pedig a jóval nagyobb Újváros. A város 4000 éves történelme során rengeteg háborúban vett részt, felváltva uralták a várost a keresztények, a zsidók és a muzulmánok. Ez ma is rányomja bélyegét a város látképére, ugyanis templomok, mecsetek és zsinagógák egyaránt megtalálhatóak a városban.

[LAP TETEJÉRE]

Sziklamecset

A Sziklamecset az iszlám négy csodája közül a harmadik. Mekka és Medina mecsetje után következik, de megelőzi Damaszkusz mecsetjét. Abdal-Malik ibn Marván kalifa építette Kr. u. 685 és 691 között. Már eredetileg is zarándokhelynek épült. Ez az iszlám első monumentális épülete. Igen gazdag mozaik - fajansz- és márványdíszítésekben, amelynek jó része az építés után több száz évvel készült. Az oszmán törökök 45 ezer perzsa csempével rakták ki. Maga a kupola, mely sokak számára Jeruzsálem jellegzetes szimbóluma, eredetileg fából készült és aranylemezekkel fedték be. Az arany-alumínium ötvözetből készült és Korán-idézetekkel ékesített jelenlegi kupolát 1963-ban fejezték be. A mecset alapvetően nyolcszög alaprajzú, így sokkal inkább a római és a bizánci építészet jellegzetességeit mutatja. A keresztes hadjáratok alatt a keresztények és a muszlimok egyaránt úgy hitték, hogy a Sziklamecset valójában Salamon Temploma, vagy legalábbis annak egy része.

[LAP TETEJÉRE]

Szentsír-bazilika

Az Óvároson kívül található templom azon a helyen áll, ahol Arimateai József eltemette Krisztus testét egy "kertben" ásott sírgödörbe. Ez nem messze történt a Golgotától vagy Kálváriától, ahol Jézust keresztre feszítették. A Szent Sír templom története, (ahova József temette Jézus testét), 135-re nyúlik vissza, amikor Hadrianus római császár földig rombolta Jeruzsálemet s e szent helyen Vénusz tiszteletére emeltetett templomot. Mikor Heléna (a későbbi Szent Ilona), az első keresztény császár, Nagy Constantinus anyja 326-ban elzarándokolt Jeruzsálembe, Makariosz jeruzsálemi püspök segítségével azonosította a pogány templom alatti sírboltot. A sír egyik oldala nyitott, és egy kereszt jelöli, ez a Kálvária helye. Constantinus leromboltatta a templomot s helyén bazilikát, téglalap alakban elrendezett épületegyüttest, emeltetett. A 335-ben felszentelt együttes záró motívuma a Krisztus feltételezett sírhelye fölé épített kör alakú szentély, az Anasztászisz rotunda. Ide tartozott még egy árkádos udvar, a Golgota, más néven Kálvária-domb feltételezett helye, ahol Jézust keresztre feszítették, valamint a Mártírium templom, ahol istentiszteleteket tartottak.

[LAP TETEJÉRE]

Siratófal

A Siratófal a jeruzsálemi óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez. A fal a második szentély egy máig meglévő része, amely érintetlenül maradt a szentély lerombolásakor. A Siratófal hatalmas kőtömbökből épült, úgy helyeztek egymásra, hogy semmilyen kötőanyagot nem használtak. A kőtömbök között találhatunk akár 100 tonnás darabokat is. Egy zsidó hagyomány szerint Isten szellem még mindig ott lebeg a fal felett, ezért sokat járnak ide imádkozni. A nap bármely szakában találkozhatunk imádkozó férfiakkal és nőkkel.

Menóra-szobor

A jeruzsálemi menóra elkészítésére 1952-ben kapott megbízást Benjamin Elkáná. A mű 1956-ban készült el 4.57 x 3.65 m méretben. A menóra 1966-ban - a Kneszet elkészültekor - került mai helyére. Korábban az Izraeli Parlament King George utcai portálja előtt állt. E monumentális alkotás több, mint négy tonna súlyú, s 29 reliefet tartalmaz.

[LAP TETEJÉRE]

Nyugati Fal-alagút

Egy 500m hosszú föld alatti folyosó és termek együttese, amely párhuzamosan halad a Nyugati Fallal, Jeruzsálem óvárosának épületei alatt. Különlegessége, hogy a második templom idejéből megmaradt eredeti fal és út mentén járva, találkozhatunk a Nyugati Fal legnagyobb kövével, amelyet a valaha emberi erővel megemelt legnagyobb kőnek tartanak (13.6 m hosszú, kb. 4 m széles és 570 tonna, nehezebb, mint az egyiptomi piramisok bármelyik építőköve). De van itt ókori vízvezeték, nagycsarnok, sok régészeti lelet és még egy kis zsinagóga is (ami a hagyomány szerint ma a legközelebbi hely az egykori Szentek Szentjéhez).

[LAP TETEJÉRE]

Eilat

Az új izraeli állam megalakulása után 1949-ben csupán egy rendõrõrs jelezte a mai Eilatot, ám a tenger azurkék ragyogása, a környezõ hegyek vöröses komorsága, a bibliai helyek közelsége egyre több turistát csalogatott ide a világ minden tájáról. A város nem annyira mûemlékei, mint inkább természeti kincsei miatt oly megkapó. Igazán csak a búvárok tudják, hogy milyen különlegesen gazdag itt a Vörös tenger élõvilága, sõt õk azokról az elsüllyedt hajókról, ókori gályákról is sokat tudnak mesélni, amelyek a tenger mélyén alusszák örök álmukat.

[LAP TETEJÉRE]

Jellemzők:

A modern cionista mozgalom és a zsidó bevándorlás hozott csupán változást a város életében. Beér Seva egykettőre dinamikusan fejlődő nagyvárossá terebélyesedett. Számunkra, persze, az sem mellékes, hogy a város sok magyar származású lakossal rendelkezik. Kereskedelmi gócpont lett. A modern üzleti élet mellett a múlt egy darabja is megőrződött. A környék beduinjai ugyanis itt szerzik be szükségleteiket, és igyekeznek eladni sajátos, népmüvészeti árucikkeiket. A csütörtöki beduin-piac sok látogatót vonz. A városban számottevő ipart és újabban az ország első miniszterelnökének, Ben Gurionnak a nevét viselő egyetemet hoztak létre itt. Izrael egyetlen komoly vasútvonala is elér ide. A ”Negev fővárosa”, miközben megőrizte Ábrahám örökségét, a modern világ részévé lett. Húsz éve a városnak még 110 800 lakosa volt, ez a szám mára a folyamatos bevándorlás következtében 184 000 fölé nőtt. A városnak egyeteme, kórháza, szimfónikus zenekara van. A városban 60 elemi iskola, 39 középiskola működik és magán oktatási intézmények is vannak. A várost külvárosok sora veszi körbe, ezek közül Omer, Lehavim és Meitar zsidó népességű, míg a legnagyobb beduin városok Rahat, Tel-Sheva és Lakija.

[LAP TETEJÉRE]

Jaffa

A város neve (héberül Jafó, görögül Joppé) a Bibliából jól ismert, hiszen itt volt az ókori Izrael legnagyobb tengeri kikötője. Innen indultak útjukra a Földközi tengeren Salamon király híres hajói, innen kívánt elmenekülni a bibliai Jónás próféta is. Az ősi város neve héberül szépfekvésűt jelent, hiszen a többnyire csendes öbölbe ereszkedő vár dombja valóban tetszetős látványt nyújt az ide érkezőnek. A közelben folyik a tengerbe a Szentírásból jól ismert Jarkon, valamint a hasonló nevű Rakon patak.

[LAP TETEJÉRE]

Názáret

Názáret Izrael északi részén, Galileában lévő város neve (1993-ban 53 500 lakossal), a történelmi Jézus felnövekedésének helye. Ma jelentős turistaközpont és zarándokhely, földművelési, kereskedelmi központ, konzerv-, cigaretta- és kerámiaiparral, de történelme az ókor homályába nyúlik vissza, és először az újszövetségi írásokban olvashatunk róla. Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a keresztesek 1099-ben elfoglalták, de 1187-ben Szaladin visszavette, majd II. Frigyes 1229-ben ismét elfoglalta, de a muzulmánok 1263-ban kiirtották Názáret teljes keresztény lakosságát, és 1517-ben az Oszmán Birodalom része lett. 1922-től a brit Palesztina része volt, míg Izrael elfoglalta 1948-ban, és mellette egy új zsidó település alakult, mely 1989-re 25 000 lakosúra nőtt. Fő látványossága a Jézus-kegyhelyek mellett az Angyali Kihirdetés Bazilikája és a Békemecset.

[LAP TETEJÉRE]

Betlehem

A kereszténység számára áldott város Jeruzsálemtől mindössze 9 km-re fekszik. Lakosságának nyolcvan százaléka keresztény arab. Szent József és Mária Názáretben éltek, itt történt a Biblia szerint az Angyali Üdvözlet, mikor Gábor arkangyal megjelent Máriának, és tudatta vele, hogy ő fogja megszülni az Isten fiát, Jézust. Názáretben egyébként ma e helyen templom áll: az Angyali Üdvözlet temploma. Néhány hónap múltán az országban népszámlálást tartottak, de mivel a törvény szerint minden férfinak a születési helyén kellett jelentkeznie, Józsefnek és így Máriának Jeruzsálembe kellett mennie. Az úton odafelé szülte meg Mária Betlehemben a kis Jézust. Mivel szállást már nem találtak, ezért jobb híján egy barlang-istállóban. A későbbiekben, Jézus Názáretben, Galilea tartományban élt és tanított. Jézus születési helye fölé Betlehemben templomot emeltek, így az eredeti barlang-istállóba csak a templomból lehet lemenni. Ezen a templomon is, mint a Szent Sír - bazilikán több vallás osztozik: középső része a görögkeletieké, déli szárnya az örményeké, az északi pedig a katolikusoké illetve a protestánsoké. A templomból lépcső vezet le a barlangba, ahol Jézus született. Ezüstcsillag jelzi a földön a helyet, ahol Mária világra hozta gyermekét. A város hegyek közt található. Karácsony idején itt is hatalmas a várakozás, de a helyi lakosságnak ez leginkább a turizmus miatt fontos. Ilyenkor feldíszítik a boltokat, templomokat, házakat és valóban csodálatos a városkép. A Születés templomában a csillag Jézus születésének a helyét jelzi, ugyanakkor azt, hogy a csillag vezette a három bölcset hozzá, hogy átadhassák ajándékaikat. A Születés temploma mellett van Szent Katalin temploma, a pápa itt tartja a karácsonyi istentiszteletet. A templomban van egy rejtett út, amelyet úgy hívnak: az Ártatlanok útja, a kisdedek emlékére, akiket Heródes megölt. Ugyanakkor itt van, ebben a templomban Szent Jeromos fülkéje, aki a Bibliát elsőként fordította latinra.

 

[LAP TETEJÉRE]